Cronica Apocaliptum Hungarorum

A fegyver eredete, mint neve is mutatja, igen csak megkérdőjelezhető. Eredetileg nem Magyarországon, hanem Franciaországban kísérletezték ki, Párizs közelében. Az egyik fejlesztő tudós, viszont magyar volt. Ez okból, valamint az Európai Unió közös fegyverkezési programja keretében, a Magyar Hadsereg is kapott ebből a gázból. A Belphegort szokás, harci gáznak, harci drognak, de terror fegyvernek is tekinteni. Az még nem volt teljesen eldöntött, hogy biológiai, vagy vegyi fegyvernek tekinthető e. Egyik kifejlesztője Dr. Károlyi Jonatán eredetileg pszichiáterként végzett. Fő kutatási területe az emberi félelem miben léte, illetve annak okai. Kollégáitól eltérően a megoldást nem az emberi tudatalattiba, hanem az agy kémiai mechanizmusaiban vélte megtalálni. Első kísérletei, ekkor még önkéntes alapon, fóbiás betegekkel történtek, hogy megtudja találni a félelmek, a rettegés ellenszerét. Horgony aktáiban szó esik egy olyan utalásra, mely szerint maga a sötétségtől rettegett korábban, és ennek leküzdése érdekében választotta ezt a hivatást. Kísérletei mérsékelt eredményeket, hoztak. Azt is mondhatnánk, hogy totális kudarcot vallott. Nem, hogy sikerült volna páciensei félelmeit enyhíteni, de az általa létrehozott vegyületek inkább fokozni látszottak azokat. További kísérletektől az Orvosi Kamara eltiltotta. Franciaországba ment továbbképzésre, és, hogy kísérletei számára erkölcsi és anyagi támogatást kapjon. A vártakkal ellentétben azonban a kinti Kamara is elzárkózott. Felkeltette viszont a hadsereg figyelmét. Állást, és lehetőséget kínáltak neki, amit Károlyi, nem habozott elfogadni. A korábban, maga is bizonyos félelmekkel küzdő fiatalemberből, a „félelem nagy királya” lett. Személyiségében észrevehető torzulások lettek megfigyelhetőek. Egyre kevésbé tartotta vissza a hipokratészi eskü. Önző énje egyre inkább felülkerekedett rajta. Józansága és intelligenciája természetesen megakadályozta abban, hogy szembe menjen a hadsereg elvárásaival, sőt. A háborúra kifejlesztette nekik Belphegort. Az első kísérletek félelmetesen jól sikerültek. A Belphegor hatékonysága minden képzeletet felülmúlt. Használhatósága katonai szempontból azonban mégsem mutatkozott kiemelkedőnek. Ennek oka, hogy bár zárt helyeken, sűrű, párás környezetben kiválóan megállta a helyét. A csataterek hosszában, már a levegő képes volt szétoszlatni. Így tehát csak városi, lokális, vagy terror akciókhoz volt alkalmazható. Illetve a titkosszolgálat talált még egy alkalmazási módszert is. A kihallgatásokhoz. Egyetlen nagyszabású sikeres bevetésről tudunk, amikor a Belphegor hadászati sikert hozott. Az angolfordulatot követően bár Hollandia területén angol csapatok állomásoztak, Franciaországból, sikerült diverziós egységeket küldeni Britanniába. Ezen csoportok egyik tagja volt Dr. Károlyi is. Az akció a „Kísértetjárás” fedőnevet kapta. Haloween éjszakájára tervezték az akciót. A tilalmak ellenére Anglia polgári lakossága ugyanis magánkörben, még ha csak magán táraságokban is, de meg tartotta a Haloween-i mulatságot, hogy oldják, a háború okozta feszültséget. A „Hét gonosz” partraszállását apránként rajokban valósították meg. Írországon keresztül csempészték át a felszerelést, melyek színházi kellékeknek voltak feltüntetve. Csakugyan néhány maszk, jelmez, múlt századi, működésképtelen puskák, és kardok; jobbára ezek voltak a csomagokban. A puskákat, már Angliában szerelték át, hogy alkalmasak legyenek tényleges használatra, méghozzá angol töltényekhez kompatibilisen. A „Hét gonosz” tulajdonképpen azt a hét jelmezt jelentette, amiket a diverziós egységek használtak. Mindegyik szerepkörüknek megfelelőt. A Madárijesztő (Dr. Károlyi Jonatán) feladata a koordinálás volt (azaz elsősorban a belphegor szakmai felügyelete). A Patkánybáró (Immanuel Resattiler) és a patkányemberek voltak a végrehajtó egység, illetve futár feladatok ellátásának felelősei. A Zsákosember (Udo Nachtwelzer) a robbantási szakember. Minotaurus (Midas Araxes) és a bikaemberek hátvéd, illetve őrzési feladatokat láttak el. A Pestisdoktor (Claudio Rizzone) és a csuhásai voltak hivatottak a belphegort gyakorlatban alkalmazni. Medúzát és a Gorgó nővéreket (Katya Belszkaja, Eva Richter, Petra Flämeer) orgyilkos és testőr feladatkörben egyaránt alkalmazták. Végül de nem utolsó sorban a fő csapásmérő egység: az Ezredes (Pier Potiot) és a „Skót Gárda” volt. Katonai főparancsnok a szigetre történő megérkezését követően Potiot lett. Addig Károlyi bírta ezen jogköröket is. A gyülekezést, szétszórva a város különböző pontjain, a temetőkben kezdték meg. Így a „Kísértetjárás” első áldozatai, a biztonsági őrök és azok a civilek lettek, akik valami okból ekkor a temetőben tartózkodtak.. Ők voltak a belphegor első éles alanyai, akiknek persze nem adták be időben az ellenszérumot, így legtöbbjük szívrohamban halt meg. A terv nem volt bonyolult a város különböző vízgyűjtő pontjain a belphegort belejuttatják a vízbe, aztán a köd segítségével szétterjeszteni a városban. Akkora balhét csapni amekkorát lehet, hogy elvonja a figyelmet egy sokkal lényegesebb támadási ponttól. A valódi célpont ugyanis Anglia déli erődrendszerei voltak: a légkondicionálóba juttatva, majd a „Skót Gárdát” bevetve akarták ugyanis elfoglalni, de legalábbis semlegesíteni ezeket, egy sikeres invázió előkészítésére. Majd szétszóródni, káoszt és pusztulást hagyva maguk után. Végül átszivárogni Írországba és onnan vissza a kontinensre.

Szent Margit: etikai okokból megkérdőjelezhető e fegyver besorolása. Mivel ezen „eszköz”, fegyver vagy nevezhetnénk akár ironikusan „szerelvénynek” is, él. Ezen háborús ereklye/maradvány azon időknek terméke, amikor a magyar vezetés, még reménykedett szerelvények előállításában. Ezeknek a kutatásoknak egyik úttörője volt Horgony, illetve felesége Júlia és annak mentora Ferenczy Kornél. Horgony az összeköttetéseit kihasználva igyekezett érvényt és pénzt szerezni a kutatásoknak. Sikeresen össze is állt egy megfelelő szellemi tőkével rendelkező tudóscsapat, az anyagiak és a lehetőségek azonban messze elmaradtak a szükségesektől. Eleinte még ugyan sikerült a minimumhoz szükséges erőforrások összegyűjtése, azonban a háború kiszélesedésével és előrehaladtával fokozatosan, hol drasztikusabban, hol kevésbé, de megnyirbálták a költségvetésüket. Helyette sokkal inkább a gyorsabb és e tekintetben nagyobb sikerekkel kecsegtető Kovarcz nevével fémjelzett „Éjbenjáró” program kapta a pénzeket. Térjünk azonban vissza a magyar szerelvény kísérletekhez, hiszen, még ha sikereket nem is könyvelhettek el nem voltak eredménytelenek. A kísérletek alapjául, a génsebészet és a psziché tudományában elért sikerek szolgáltak. A kísérlet első szakaszának eredménye István… Egy életképes kar. A második fokozat László volt, egy fej. A kísérletek harmadik, egyben valódi sikerrel kecsegtető szintje lett volna Erzsébet. Majd, a már eleve harci feladatokra tervezett Margit, Özséb és Károly. Már a kísérleti „példányoknál” is magas „pszichotronikai” potenciált állapítottak meg. A közvetlen harci bevetésre szánt példányok ennél tehát jelentősen nagyobb erővel rendelkeztek volna. A kísérletek természetesen nem mentek zökkenőmentesen. Erzsébet megalkotásakor Jelent meg a keleti front Magyarország határainál. A bombázásoknak, még csak ellen tudott állni az épület, amikor azonban betörtek a Keleti Blokk katonái, a nehézfegyverrel, nem rendelkező őrség nem tudta őket megállítani. Terrorelhárításra, és nem harci bevetésre elegendő védelme volt csak az intézménynek. Ekkor vesztette el feleségét is Horgony. A támadás és feleségének elvesztésének hírére, Horgony az evakuálás mellett döntött. Egy köteg papírral, az egyik tesztalannyal és a még embrionális állapotban lévő Margittal sikerült távozni. Minden más elpusztult, amin valaha Horgony fáradozott. A teszt alanyt, akinek szülei szintén az épületbe vesztek, Szentkirályi Anitának hívják. A még serdülőkorban lévő leány természetes támasza volt Horgony; aki innentől kezdve teljesen zárkózottá vált. A labor megsemmisítésével nyertek néhány napot, amit ki is használtak arra, hogy átszökjenek a fronton, a magyar oldalra. Ez persze, Földi sikeres ellentámadásának köszönhetően, sikerült. Horgonyék, tehát eljutottak Pestre, ahol a Páholy elé tárta kísérletei eredményét, mélyen hallgatva Anitáról. A további kísérleteket ideiglenesen nem támogatta ugyan a páholy, de elintézték neki, hogy munkába állhasson, Kovarcz keze alatt. Amikor aztán az angolfordulatot követően Kovarczék nyugatra vonultak, egyrészt tesztelés, másrészt vészbevetés céljából. A labor „szabadon maradt” Horgony számára, aki élt is a lehetőséggel. Továbbfolytatva kísérleteit, elérkezett ahhoz a kritikus ponthoz, amikor azt mondhatjuk sikerült előállítani egy szerelvényt. Az idő, a pénz, az energia azonban távolról sem állt arányban Kovarcz eredményeivel. Elkészült tehát az első szerelvény ez azonban még csak embrionális stádiumban volt, amikor elérkezett a háború és a civilizáció vége. Hogy munkáját megmentse, Horgony a combjába ültette sebészi úton a magzatot. Ennek következtében annak növekedése nem, hogy lelassult, hanem stagnálni kezdett. A Kormányzat megalapítását követően. Horgony paktumot kötött Molnárral, és annak egyik telepén sikeresen kioperálták belőle, sőt befejezték az utolsó műveltet is. Szent Margit, Magyarország egyetlen szerelvénye elkészült. Külsőre majdnem hasonmása Anitának, természetesen akadnak jelentős különbségek. Margitnak macska szeme van, és zöld erei, fogai hegyesek élesek, még ha nem is túl nagyok, akárcsak körmei. Haja fekete, szeme zöld színű, míg Anitának, vörös haja és kék szemei vannak. Hiába van tehát kész az egyetlen szerelvény, hiába magas a harci potenciája, a kiképzése, és képességei felderítése, további évek munkája. Addig is Margit és Anita Horgony „személyes felügyelete” alatt vannak. A tanács számára Margit (Szentkirályi Margit), ugyanis „csak” Anita klónja.

Nimród: Magyarország legelpusztíthatatlanabb szárazföldi járműve. Jelenleg a Draskovich család birtokában van. Draskovichék tagjai a kiskirályok nem hivatalos körének. Kecskeméti székhelyűek. A háború előtt a MOL részvényesei voltak, a háború után, még időben lecsaptak az alföldön kiépülőben lévő gázlelőhelyre. A környék hatalmának számítanak. A Kormányzattal nincs nézeteltérésük elvégre az nem hirdetett államosítást.  Ők pedig készségesen elismerik a Kormányt. A Draskovich családnak négy tagja van jelenleg: Mátyás, az apa. Ő a feje a családnak, fiai versengenek a kegyeiért. Fiai: Ambrus, Zoltán, János. Maga Nimród, egy harckocsi. Tervei még a háború alatt készültek, megvalósítására azonban már nem volt idő. A háború után aztán Draskovichék megvették a terveket és megépítették. Mondhatni potom pénzért vették a terveket, az építési költségekbe, viszont nem egy középvállalkozó bukott volna bele. Így tehát Nimród az Alföld-sivatag legrettegettebb vadásza. Ha lehet fokozni Draskovichék és a Nimród erejét, az nem más, mint még kettő ebből a szörnyetegből. Nem tudni, hogy vajon mi vezette Draskovich Mátyást arra az elhatározásra, hogy még kettőt építsen ebből fémszörnyből, talán, hogy mindhárom fiának legyen, hogyha őt magukhoz szólítják az ősök, ahogy mostanában divatos mondani. Használatban, rendszeresen mindössze egyet tartanak: és bár hajszálra pontosan megegyeznek külsőre, ezért, mindenki úgy hiszi, hogy csak egy van belőle. Eleddig használatba mindössze egyszer kellett beállítani egy második példányt is, amikor Draskovichék központi olajfinomítóját szervezett támadás érte. Egyszerű rablótámadásnak tűnt, azonban a tervszerű támadás, és a jó minőségű fegyverzet arra a következtetésre kellett, hogy juttassa Ambrust, hogy egy rivális család fogadott fel ellenük zsoldosokat. Ekkor Mátyás engedélyével elrendelte Hunor (Nimród 2) aktiválását. A támadás feltartásához maga Nimród is elég volt, amikor pedig Hunor is megérkezett, a támadók sorsa megpecsételődött. Túlélők hiányában azonban senki nem volt, aki nyilvánosság elé vihette volna a tényt, hogy Nimródból több is van. Mivel nem is akarja a Draskovich család, hogy bárki tudomást szerezzen róla, ezért, külön telephelyeken tartják őket. Bár Ambrusnak, mint legidősebb fiúnak joga van irányítani Nimródot a másik kettő (Hunor, Magor) aktiválásához szükséges atyja engedélye. A családon belül azt beszélik, hogy az öreg Mátyás tán csak akkor engedélyezné, hogy mindhármat bevessék, ha már a feje fölött robbannak a srapnelek.

Tudom, hogy érdemlegesen már a történelemre lennél kiváncsi de had mutassam be a Nagy Háború történéseit a fegyvereinken is keresztül. Ha Kormányunk tagjainak életrajza nem bizonyult volna elégségesnek. És aztán a legvégén összefoglaljuk.

Most, hogy a kormánytagokat ismerjük, általánosságban az államrendről:

                    
          
              
    Uralkodó párt: Haladás
    Kormányzat: Alkotmányos monarchia
    Végrehajtási mód : Megbízott kormány
    Intézmény: Katonai ipari
    Pártrendszer: Egy-párt
    Nemzeti értékrend: Rend

    Kultúra: Magyar
    Vallás: Katolikus         
    Műveltség: Átlagos         
    Rabszolgaság: Van             

    Szavazati jogok: Általános választójog
    Sajtószabadság: Cenzúrázott sajtó
    Politikai pártok: Betiltáshoz való jog
    Szakszervezetek: Nincsenek
    Gyülekezési jogok: Nincsenek
    Maximális munkaórák: 10
    Minimálbérek: Minimálisak
    Biztonsági előírások: Minimálisak
    Egészségügyi ellátás: Alacsony
    Munkanélküli segélyek: Nincsenek
    Nyugdíj járandóság: Nincsen

    Párt neve: Haladás
    Ideológia: Reakciós
    Gazdaságpolitika: Beavatkozó
    Kereskedelem: Védővám
    Vallás politika: Moralista
    Kissebségek kérdése: Lakhatási engedély
    Háborús hozzállás: Soviniszta
    Szavazóbázis: Minden nemzet, minden vallás

Görgey Lászlónak a haditengerészet volt élete nagy (és talán egyetlen) szerelme. Olyan szerelem volt ez, hogy Magyarországot elhagyva Oroszországba emigrált. Megszerezte az állampolgárságot és belépett az orosz haditengerészethez. Ott különleges kiképzésben részesítették. Egy távol keleti küldetés során, melynek részletei ismeretlenek, hivatalosan elhunytnak nyilvánították. Görgey azonban nagyon is élt, olyannyira, hogy fegyverszállítmányokat szervezett Oroszország és az arab államok között, mindezt persze nem hivatalosan. Amikor két tiszt megpróbálta zsarolni, eltette őket láb alól. És innen kezdődik az a pályafutás mely leginkább jellemző volt rá. Szabadúszó zsoldosként-fegyverkereskedőként, különböző álnevei egyaránt ismerté lettek, mind az interpool, mind a terroristák körében. Mégis mint a kígyó siklott ki minden elfogási kísérlet alól. A háború aztán meghozta neki amire várt: a gazdagságot. Nyitott üzletpolitikája azonban egyre több államot és szervezetet kezdett zavarni. Ezért ismét meghalt. Haza a keleti fronttal érkezett, mint névtelen orosz katona. Hazaérve rögtön jelentkezett a hadseregbe. Innentől kezdve a magyar állam védelmét élvezte, aki viszont mint hivatásos szabotőrt alkalmazta. Az összeomlás is külföldön érte. Hogy, hogy nem, Isztriában. A Korona Kormány megalakulást követően személyesen jelentkezett Kovarcznál erre a posztra. A rábólintás másnapján egy csatahajó állt megfenekelve a Dunán a Parlament mögött. Az Archangelsk orosz csatahajó volt az, amely innentől a Korona Kormány hivatalos székhelye lett, és az újrakeresztelésben a Szent István nevet kapta. Görgey megalapította Siófokon a tengerészgyalogos kiképző bázisát. Tekintve, hogy a turizmus a civilizáció és a háború végével megszűnt, a Magyar Haditengerészet a teljes Balatont saját kiképző bázisának tekinti.

Fogadós Imre hivatásos katonaként szolgált a háború előtt a légierőnél. Politikai nézetei miatt azonban nem tartottak igényt szolgálataira. Ekkor alapította meg földalatti mozgalmát Haladás néven. Nem könyvelhetett el túl nagy sikereket, soha nem lépték át Budapest határát. Mindössze két tiszttel rendelkezett a mozgalomban. a szervezet költségeit tisztjei fedezték. A város alatti csatornarendszerben rendezték be főhadiszállásukat. Mindezek ellenére meglepő védelmi rendszerrel rendelkezett. A háború alatt két robbantásos merénylet kapcsolódik a nevükhöz, egyiknek sem volt halálos áldozata, demonstratív jellegűek voltak. S persze sikertelenek. Amikor a front elérte Magyarországot, Fogadós a csőcselékből milicistákat szervezett, s így próbálta meg átvenni a hatalmat. Ebben egykori tisztje és egy kommandós csapat akadályozta meg. A bázisa felrobbantása után, pár hónap bujkálást követően, újraalapította a Haladást. Szervezetének ezúttal vidéki székhelyet választott és beszerzett egy ósdi kiképző helikoptert is. Fogadós, demagóg stílusával pillanatok alatt maga köré gyűjtött egy lelkes, de minden katonai képzettséget nélkülöző társaságot. És belőlük szervezte meg a Haladás fegyveres szervezetét. A gyorsan terjeszkedő szervezet ekkor főleg helikopteres szállító és harcászati feladatok ellátására kiképzett egységekből állt (lévén ez volt az egyetlen harci kiképző eszközük a lőfegyvereket és robbanóanyagokat leszámítva). A szervezet legjobb embereiből szervezet kommandóval sikeresen átszöktek a fronton, megrohantak egy légi támaszpontot ahonnan számos harci és csapatszállító helikoptert loptak el. Visszatérésük, ha lehet nehezebb volt, tekintve, hogy engedély nélkül szöktek át a fronton. A titkosszolgálat persze értesült az esetről. A hadsereg ezek után rehabilitálta (bár ebben nagy szerepe volt annak a ténynek is, hogy akkorra, már szinte teljesen elfogyott Magyarország pilóta állománya és légi harcjárművei). A háború utáni fővárosban a legnagyobb (fegyverrel rendelkező) politikai mozgalom volt. Jelen pillanatban a Haladás a Koronakormány politikai-ideológiai szervezete, melynek vezetője Fogadós. Rossz nyelvek szerint azonban inkább a helikopterszázada, mint a Haladás miatt kapott meghívót a kormányba. Szárnysegédje, egykori tisztje, Szállás Erika, aki nem túl magas szellemi szinttel, de odaadó, energikus lelkesedéssel rendelkezik. A Haladás kezdete óta Imre mellett áll, annak ellenére, hogy ő vezette a kommandósokat bázisukra. Állítólagosan olthatatlan szerelmet érez főnöke iránt.

Tornyi Ottó a háború előtt még sportoló volt. A karate és thai boksz világ ünnepelt versenyzője. Nem egy aranyat nyert a nemzeti válogatott színeiben. A háború előtti utolsó világbajnokságról is hazahozta az aranyat. Nem foglalkozott a politikával. Vidéki edzőtermével törődött csak, melyet a háború alatt sem zárt be. Nem támogatta a háborút, és tanítványait sem buzdította részvételre, de alapvetően tartózkodott attól, hogy nyíltan kritizálja. Ostobaságnak tartotta, amihez nekik, sportolóknak, harcművészeknek semmi közük. A front azonban elérte Magyarországot. Egyik nap, edzőtermébe menet egy gránát robbant a közelében. A sérüléseket ugyan megúszta, de nyomás miatt beverte fejét, és néhány órás eszméletlen fekvés után magához tért. Isteni szerencsének tartotta akkor, és kissé kábultan ugyan, de folytatta útját edzőterme felé. Az azonban romokban hevert. Ahogy belépett az ajtón, már csak az a látvány fogadta, ahogy tanítványait halomba lövik, és bár a földön fekvő katonákból arra lehetett következtetni, hogy ők sem adták ingyen az irhájukat, esélyük sem volt… Tornyi számára lelassult az idő, ahogy nézte a tanítványaiból előtörő vérsugarakat. Abban a pillanatban eltört valami benne és elkeseredett rohamra szánta el magát. Tucatnyi katonát legyőzött, azonban azok végül leterítették. Hogy szégyenét fokozzák, életben hagyták és annak ellenére, hogy civil volt, hadifogolytáborba szállították. A táborban aztán újra kristályosította megtört lelkét. Egy fogolytársa szerint napokig könnyezett, s utána, mintha egy másik emberré vált volna. E perctől kezdve szótlan lett, mogorva és rosszindulatú. Illegális bunyókat szervezett a foglyok között, hogy kondíciójukat megőrizhessék. Az őrök persze örültek a mulatságnak és szabályos tábori bajnokságot rendeztek a foglyok között. A tét nem más volt, mint az étel adag. Az általános ételadagokat csökkentették, győztesekét növelték, a vesztesek, pedig éhen maradtak. A „Bajnok”, ahogy a táborban az őrök és a foglyok egyaránt nevezték, természetesen megnyerte a bajnokságot. A döntő éjszakáján a tábor őrei kisebb ünnepséget rögtönöztek, s alkoholban oldották a mérkőzések izgalmait. Ez az este kiváló szökési lehetőséget adott Tornyinak. Eltört nyakú őrök jelezték menekülési útját. Átszökött a fronton és jelentkezett a hadseregbe. Az elit erőkhöz került, ennek ellenére alulról kezdte a ranglétrát. Mint harcművész ehhez már hozzászokott. Többszörösen kitüntették hősiességért és bátorságért. Ha tiszti iskolába járt volna alezredesi rangig is vihette volna. Kegyetlen módszerei miatt nem küldték soha továbbképzésre. A civilizáció összeomlása nem hatotta meg. Látta a borzalom arcát és onnantól, már semmi nem érintette meg lelke mélyéig. „A harcos útján pillanatok alatt lesz egyszerre minden fekete és fehér.” Amikor belépett a hadseregbe mindent és mindenkit eldobott magától, még a barátait is; tartását őrizve meg mindvégig. Kegyetlen stílusa ellenére, ha méltó ellenfélre akadt, azzal lovagiasan járt el. Földi, aki szintén a keleti fronton harcolt, ajánlotta föl neki, hogy vegyen részt Magyarország újjáépítésében. Tornyinak nem volt jobb ötlete, ezért elfogadta a felkínált lehetőséget. A tanácskozásokon csak ritkán szólal meg. Horgonnyal ellentétben, nem a titokzatosság a fő motívuma ennek, hanem, mert úgy véli, ha nincs mondanivalója, kár beszélnie.

Kartal, a háború előtt egy nemzetközi fegyveres szervezet helyi parancsnoka volt. Mondhatni terrorista. Céljuk nem titkoltan az ENSZ megsarcolása és térdre kényszerítése volt. Az N. V. A. S. nevű szervezet ért is el bizonyos sikereket. Viszont olyan példátlan nemzetközi összefogás indult meg ellenük, hogy gyakorlatilag a kezdeti támadásból, hamarosan veszett háztáji védekezés lett. Kartallt is az utolsó ellenük indított offenzíva, a Méregfog hadművelet eredményeként fogták el (ekkor egy vegyi anyag robbanása következtében sérült meg és torzult el Kartal arca; azóta kényszerül csuklyával takarni arcát, hangszálai is megsérültek, ezért hangja sziszegő enyhén talán selypítő lett). Molnár Ernővel, már a szervezet korai szakaszában megismerkedtek. Molnár ellátta a N. V. A. S-t kísérleti jellegű fegyverekkel, cserébe viszont hatalmas összegeket kasszírozott be. A szervezet bukása után Molnárnak sikerült  tisztára mosnia nevét, főként azzal, hogy jó adag ingyen fegyverrel látta el az ENSZ erőit. Mindezek mellett a perben sem sikerült rábizonyítani semmit. Kartal tehát a börtönben ülte végig a háború nagy részét. Egyik nap aztán bejött hozzá egy sokcsillagos tábornok kifutófiúja, hogy közölje. Minden további büntetését eltörlik, amennyiben hajlandó újra szervezni egységét és a frontra menni. Kartal kapva kapott az alkalmon. A börtönökből kihozatta embereit, felállította vezérkarát és ismét felvette a kapcsolatot a Gyújtósok nevű motoros bandával, melyeket korábban is mint szabadcsapatokat alkalmazott. Kartal bár "bizonytalan rangú" parancsnok volt, mégis hadsereggel rendelkezett a hadseregen belül. Voltak reguláris, kétéltű, terror és szabadcsapatai egyaránt. A nyugati front egészén bevetették őket, mintegy tűzoltó szerepkörrel. Kartal a reguláris erők főhadiszállásáról vezényelte végig. Reguláris erői a fronton harcoltak, a szabadcsapatok az ellenség hátországában hajtottak végre terrorcselekményeket. Képzett terroristái pedig szabotázsakciókat és merényleteket kiviteleztek. Mondani sem kell a sereg hivatalosan nem létezett. Megkülönböztetésképpen egy saját farkába harapó sárkány felvarrót viseltek, 15-ös számmal. Ezeket a szabadcsapatok is viselték szedett-vedett ruháikon. Első számú szabotőre Jaq Mabuse volt, becenevén Szentjánosbogár, melyet a nyomában felvillanó robbanásokról kapott. Ő eredetileg egy Vietnámban született árva. Ott maradt francia telepes famíliából származtak, mígnem a vietnámi pártvezetés őket is feleslegesnek találta. Annak köszönheti életben maradását, hogy aznap este kiszökött otthonról a dzsungelbe. Meglepő módon, pont egy egykori veterán vietnin vette magához. Így már gyerekkorától a gerilla harca nevelték. Kartal testőre Hideki Kaoru, japán fiatalember volt, aki ismertebb nevén csak Árnyviharként ismernek. Árnyékharcosnak nevelték kiskora óta, a jakuzába is mondhatni születésétől fogva belépője volt. Ő azonban olyan fokú sértést követett el, amiért el kellett hagynia Japánt. Már nagyon fiatalon gyorsan haladt a ranglétrán a harcművészetek világában. Mivel azonban nem akarták neki adni iskolájának szent fegyverét, ezért lemészárolta egykori mestereit, és még az írmagját is kiirtotta az iskolának. Ezekből az időkből ragadt Kartalra a Sárkány név. Talán csak Horgony birtokában vannak olyan dokumentumok, melyek bármire is utalhatnak a háború előtti kilétével kapcsolatosan. Már ha ez egyáltalán számítana. Az összeomlás után összegyűjtötte megmaradt seregét és vissza fele indult. Az általános káoszban hamar kiemelkedett az egyetlen népesebb ütőképes sereg parancsnokaként. Egy nem is létező fegyveres hadtest, még ha az egyetlen is, kevés a legitim hatalomhoz. Horgony kereste föl, hogy biztosítsa Kovarcz számára a fegyveres erőt. Kovarcz fegyvert látott a "sárkányokban", Kartal pedig a régáhított hatalmat a Honvédelmi Bízotmányban. Tábornoki rangot adományozott magának, és ő lett a Bízottmány  vezérkari főnöke, első feladata volt az alvilág felszámolása Kováccsal együttműködésben és a rend megszilárdításának fegyveres biztosítása. Kapcsolatuk Molnárral ott folytatódott, ahol abbamaradt, a fegyverek reményében Kartal túllépett Molnár kioldalazásán.

"Parancsnok", ahogy Horgony György magát hívja és hívatja alkalmazottaival. Ő az aki mindenki múltjáról tud, és akinek  senki nem ismeri a múltját. Rejtély övezi a háború előtti és legfőképpen a háború alatti tevékenységét. Azok közül akik ismerték őt a háború előttről és még életben vannak sem sok dolgot tudnánk meg. Ami biztosan tudható, hogy tizennégy éves korában elvesztette szüleit és meg kellett tanulnia gondoskodni önmagáról. Fizikailag nem tűnt ki. Munkabírása ennek ellenére hatalmas volt. Mondhatnánk úgy is, hogy Horgony egyetlen értéke az akarata volt. A tanulásba temetkezett, nem is eredménytelenül. Természettudományos irányba tanult tovább. ÉS innentől már csak néhány azóta elhunyt ember tudná folytatni a történetet, ők is szórványosan. Az egyetemen felkeltette egy titkos társaság figyelmét szorgalmával, melyhez csatlakozott is. Az egyetemen ismerkedett meg későbbi feleségével, akit az egyetem elvégzése után el is vett. Horgony pályája innentől, felfelé ívelt, azt beszélték, akkoriban nem is annyira saját, mint felesége tehetségének és a szervezetnek köszönhetően, mely támogatta őt. A háború alatt szintén fegyverfejlesztéseken dolgozott, mint civil szakértő. A szerelvényekhez hasonló alternatív organikus alapú „harceszközöket” akartak kifejleszteni. Még Kovarcz keze alatt is dolgozott néhány hónapig. Az ő részlegüket, már csak akkor mozgósították, amikor a keleti front elérte Magyarországot. A kísérletek közben elvesztette feleségét és fiát. És magához vette az egyik tesztalanyt. A háború végére Horgony már otthon érezte magát az intrikák és cselszövések világába. Nem egyszer vezetett egy magát talán szuperhősnek képzelő magányos őrültet a riválisait támogató fegyvercégek gyáraihoz. Ellátva azoknak gyengepontjairól szóló információval. A civilizációval együtt azonban ő is eltűnt a történelemből. Amikor újra felbukkan, már Kovarcznak szállítja a legértékesebb információkat, aki meg is bízza titkosszolgálatának megszervezésével. Horgony fülébe jutott, hogy múltjával kapcsolatosan az alvilág egyik tagja, aki egy páholyban volt vele annó rendelkezik papírokkal. Így találta meg Kovácsot. Akinek a segítségével fel is számolták az alvilágot. Az iratokat személyesen Horgony égette el. Kezei megsérültek az egyik teszt során ezért mindig kesztyűket hord, hogy égett tenyerét eltakarja. Andrásfira kifejezetten Kovács megnyerése miatt volt szüksége. Maga is meglepődött némileg, azon, amit talált, azonban egy percig nem habozott bevetni. Bélához hasonló hidegszívűséggel és könyörtelenséggel viseltetik a világ iránt. Hideg céltudatossággal tört mindig előre. Törtető jelleme egy öszvér teher bírásával párosult, gyenge alkata ellenére. Az a mondás járja azonban, hogy aki szörnyű titkok tudója, az maga is szörnyű titkokat őriz. Ez Horgonyra is igaz amennyiben annak tekinthetjük, egy tizennégy-tizenöt-tizenhat(?) éves lánnyal tart fenn titkos kapcsolatot (az egyik tesztalannyal, akit korábban  magához is vett). Ezenkívül kísérleteinek tárgyát, egy mindezidáig ismeretlen organizmust csempészett ki a laborból. Annyit lehet csak tudni felőle, hogy az első kísérletek alapja, abból az időből, amikor az akkori magyar vezetés, még nem látta reménytelennek egy Szerelvény létrehozását.

Molnár Ernő: Gazdag családba született. Szülei a legjobb iskolákba járatták. Mérnöki karon végzett, s leginkább a fegyverek nyűgözték le. Ezért fegyver és hadmérnöki szakirányba fejlesztette tökéletesre tudását. Az egyetem elvégzése után (családi tőkéből) megalapította saját cégét az M. F. G-t. Nem jelentett nagy meglepetést, hogy hamarosan a Magyar Honvédség fegyverein az M. F. G. emblémája díszelgett. Molnár mivel, nem csak kiváló mérnök, de gazdasági szakember is, így könnyűszerrel nyerte meg cégének a legtöbb fegyverbeszerzési pályázatot. Molnár eddig sem elhanyagolható vagyona megsokszorozódott a háborús konjunktúra évei alatt. A háborút üzemi laborjaiban élte át, új fegyvereket fejlesztve. A „Romboló” becenevét, még a háború előtt kapta, mivel már kiskorától kezdve rendkívüli vágyat érzett a dolgok elpusztítása iránt. A pusztítás okozta kéjes mámora jócskán kiteljesedett kísérleti laborjaiban újabb és tökéletesebb fegyverek utáni kutatásaiban. Számára, mondhatni tényleg csak egy színjáték volt a háború. Az előadás végén amikor kijött a nézőérről, meglepve tapasztalta, hogy szenvedélyének tárgyai az előadást életre keltették. Amikor virtuális bankszámlái lenullázódtak, a bankrendszer összeomlása következtében, csak a gyára és a kísérleti laborjai maradtak meg, addig mérhetetlennek hitt vagyonából. Nem igazán bánta. A háború évei alatt, ő, gyára és a kísérleti részleg szinte eggyé lettek. A gyár lett az otthona és az élete. Asszisztense Eötwös Ilona bárónő maradt csak egyetlen bizalmasa. Kovarcz, őrnagyként, persze jól ismerte a hadsereg legnagyobb fegyverszállítóját. Bárónő útján felkérést intézett hozzá és meghívta a hadügyminiszteri székbe. A szlovák, román, és szerb „kormányok” előtt is ismert volt Molnár neve. Jelenleg a Korona Kormány legnagyobb katonai befektetője és hadügyminisztere. A háború fegyvereinek rekonstruálása, hadügyi fejlesztések és a korona hadtestek felügyelete tartozik közvetlen feladatkörébe.

Kovács Béla: Árvaként látta meg a napvilágot és utcagyerekként nőtt fel. Hamarosan az alvilágban felfigyeltek rendkívüli fegyelmezettségére és kegyetlenségére. Ennek ellenére magányos fejvadásznak képezte magát. Huszonéves korára már az alvilág ismert arca lett. Híres volt arról, hogy soha nem vallott kudarcot. Azon kevés alvilági figurákhoz tartozott akik erős erkölccsel rendelkeznek. A legfontosabb volt a hűség "vastörvénye". A háború idején is az alvilágba tevékenykedett. Mígnem egy nap meg nem kereste valaki a kormánytól, hogy nem akar e az ő bérgyilkosuk lenni. Afféle tisztogatónak szánták. Egy új arc a cégnél, aki nem kérdez és nem kérdeznek tőle. Kovács csatlakozásával, gyakorlatilag felszámolható lehetett volna az alvilág. Erre azonban az akkori kormányzatnak, sem igénye, sem kapacitása nem volt. Civilként vett részt egyes bevetéseken, de főként a belső leszámolásokhoz alkalmazták. Béla szokása volt, hogy nem kérdezett, csak tette a dolgát. Végig nézte az államiság megszűnését és lezüllését. Ezzel együtt a védelme is megszűnt. Nem aggódott maga miatt; pedig oka lett volna rá. Tekintve, hogy az alvilág megmaradt része szerette volna vagy holtan, vagy a kötelékében látni a tehetséges orgyilkost. Ekkor kereste föl Horgony, hogy legyen egy "nagyszerű csapat" tagja. Horgony az államhatalom megszilárdulását abban látta elsőként, hogy megszüntetik az alvilágot így az egyedüli hatalom csak az új kormányzat kezébe kerül. Olyan emberre volt szüksége aki ismerős az alvilágban, de ugyanakkor megbízható. És legfőképpen veszélyben van. Kovács válasza azonban meglepte. A férfi ahelyett, hogy kapva kapott volna az alkalmon feltételt szabott. Fizikailag kellett legyőzni. Erre Horgony, gyenge fizikuma miatt alkalmatlan volt, viszont volt egy "embere" (Andrásfi személyében) akinek nehézségek árán, de sikerült pusztakézzel megvernie. Így ha úgy vesszük különös hatalmi összefonódás jött létre, mert bár Andrásfi Horgony nevében verekedett, ezáltal Kovács is az ő köréhez tartozott volna. Azonban, mivel mégiscsak Andrásfival verekedett meg személyesen, a két férfi között erős barátság, mondhatni testvériség szövődött. A tény, hogy Andrásfi egy-egy pillanatban ellentétesen cselekszik Horgony közvetett érdekeivel, még inkább lazította a hurkot Kovács körül. Első belügyi teendője tehát a bandák felszámolása és a rend megteremtése volt. Kíméletlen eszközökkel számolt le az alvilággal, és olyan fegyelmet követelt akár egy igazi katona. A konvojok megszervezésével aztán Kovarcz elismerését is elnyerte. Ekkortól már fontos tényező a kormányban. A kezdeti időkben olyan szigorral járt el, hogy háta mögött, csak "Őrült Béla"-ként emlegették, véreskezűsége és harci képességei miatt egyaránt.

Andrásfi Sándor: Az ő múltja talán a legzavarosabb. Egyes hírek szerint szülei skót katolikusok voltak, akik Magyarországon telepedtek meg. Vallásos iskolába járatták egyetlen fiúkat. Aki aztán egyházi vonalon tanult tovább. Katonai lelkész lett. De a Vatikánba  küldték továbbképzésre. Ott "Isten dicsőségére" kísérleteknek vetették alá. A háború kitörésekor a Vatikáni titkosszolgálat adujának számított. A háború kitörése után a nyugati fronton vetették be magányos akciókra. Sok becenevet kapott, melyek főleg a fegyvereihez, feladat köréhez, vagy vallásosságához kapcsolódtak. Nem egyszer tulajdon szövetségeseikkel is összetűzésbe keveredtek, mivel Sándor atya képtelen volt vallási felekezetektől elvonatkoztatni. Sok diplomáciai küzdelem árán sikerült elérni, hogy nevelő otthonában kapjon tanári állást - azaz félre állítsák. Az Angolfordulat után azonban rehabilitálták és ismét a frontra küldték. Tudathasadásra emlékeztető személyisége még jobban kiütközött az árvaházban tapasztaltak után. Sándor atya az egyik legkedvesebb, legjóindulatubb, kemény, de igazságos nevelőtanár hírében állott. A fronton tébolyult kacajjal támadt ellenségeire, lemondva ezzel a meglepetés minden előnyéről. Már persze, ha az nem tekinthető annak, ahogy az embernek végig kell nézni, hogyan forranak be valakin a sebek. Az Angolfordulat után az egyik angol "éjbenjáró" likvidálására küldték, akit Róma közelében észleltek (Csalinak volt odahelyezve, hogy magára vonja a figyelmet, sikeresen. A másik éjbenjárót a Nyugati fronton alkalmazták eredményesen). Azóta hivatalosan eltűnteknek nyilvánította mindkét fél mindkettejüket. Rövid ideig Bajororoszágban, majd miután a Vatikáni Kommandó vészesen közel jutott hozzájuk, Magyarországra jöttek. A Budapest romjai közt húzták meg magukat. Mint papot arra kényszerítették a körülmények, hogy reményt nyújtson az elgyötört lakosságnak. Egy napon aztán felkereste valaki, aki olyan papírok másolatait lebegtette meg előtte, és olyan fényképeket, melyek saját és felesége létét veszélyeztették. Horgony György volt az illető. Szüksége volt a játszmáihoz egy emberre, aki erkölcsös, feddhetetlen életet él, de könyörtelen gyilkos, ha az "Úr érdekei azt kívánják". Kovarczal, már korábbról ismerték egymást még az angolfordulat előttről. Tekintve, hogy nemegyszer egymásnak is keresztbe tettek. Andrásfi vallotta, hogy a háborút Isten dicsőségére kell megnyerni, Kovarcz szerint viszont minden csak eszköz és a cél a háború maga. A találkozás nem volt örömteli. Kovarcz a katolikus egyház félig-meddig beépített emberét látja benne. Andrásfi viszont nem bocsátja meg Kovarcznak, hogy éjbenjárókat akart gyártani (tudata mélyére űzve azt a tényt, hogy maga is egy éjbenjáróval fekszik össze minden este). Ezáltal a titok által, hogy imádott Viktoriáját megóvja a bajtól, gyakorlatilag Horgony bábja a tanácson. Ennek ellenére nem egyszer okozott neki kínos meglepetéseket, amikor még Horgonnyal szemben is keresztülvitte inkvizíciós törvényét.

Földi Károly: Feltalálóból avanzsált milliomossá. A Keleti blokkban dolgozott a háború előtt. Mondhatni megcsinálta a maga amerikáját. A robot technológia úttörője volt. Ő maga ajánlotta fel a tervet védelmi célokra, amikor egy katonai puccs már Moszkvát fenyegette, annak ellenére, hogy a Zemanjov-felkelésnek a bátyja volt szellemi és technológiai támogatója. Sikerült ugyan megállítani a seregeket, de ezért az árért Moszkva drágán megfizetett. Akkori szárnysegédje Keselyű Róbert szerint szinte meghasadt. Földi a lángoló romok között járkálva félig sokkos állapotban próbált segíteni a túlélőknek. Túlélők azonban nem voltak csak haldoklók. Egy kislány a kezei között halt meg. Földi nem volt képzett katona. Idealista tudós volt. Hazautazott és itthon vásárolt magának egy villát, melyet félig szanatóriumként használt. Nehezen sikerült túltennie magát rajta félig-meddig. És innentől, egy teljesen más Földi áll előttünk. Az új Földi sikeres üzletember, mecénás és jótékony. Mindezek ellenére villájában mindentől elzárkózva élte életét, sajátságos magányban. Mert bár cselédlányok hada leste minden kívánságát emberi kapcsolatok kialakítására képtelen volt. A háború kezdetével újult erővel vetette magát munkába. Saját költségén felállítatott egy hadosztályt, melyek aztán személyes parancsnoksága alatt a keleti fronton harcoltak. Amikor a háború elérte Magyarország határait újra összeroppant, hogy újra át kell élnie "gyöngyháza" pusztulását. Akkori szárnysegédjének, későbbi feleségének, Torday Anikónak köszönhetően, még időben állt talpra és az ellentámadást melynek során a kárpátok mögé szorították vissza a Keleti Blokk seregeit már ő vezette. Mondhatni a szerencsének köszönhetően menekült csak meg a biztos haláltól. A fronton tulajdon bátyjával vívta tovább személyes háborúját. Az ellenséges főhadiszállás megsemmisítésekor kis híján bennmaradt, mintegy vezekelve moszkvai bűnéért. Csak az a tény mentette meg, hogy Anikó engedély nélkül titokban követte. Földi nem akarta kockáztatni kedvese életét. Ezért még időben távoztak a megsemmisülő főhadiszállásról. Az esküvője okán utazott haza, amikor a végső csapás érte a világot. A háborúban már ismerték egymást Kovarczal. Nem igazán jöttek ki egymással. Pontosabban Földi nem igazán kedvelte Kovarczot, annak "beteges" módszerei és valami "éjbenjárókról" alkotott rögeszméi miatt. A háború után mindenképpen részt akart venni az újjá építésben. Kovarcz jó szervező tehetsége és a tény, hogy a hadsereg támogatta, aztán hamar elmosta a viszolygást. Kovarczéknak, jól jött a "milliomos szépfiú" aki a maga stílusával és szépség iránti odaadásával könnyen meg tudta nyerni az embereket. Jelenleg bizonyos szempontból Magyarország legtehetősebb embere.

Kovarcz Miksa: A nagy háború idején őrnagyi rangban szolgált a kísérleti részlegen. A szerelvények előállítását tűzte ki célul. A háborúnak élt világéletében. Személyesen ment ki a frontra, hogy a kísérletei eredményét személyesen is megszemlélte a csatamezőn. A feljegyzések szerint, mint egy karmester vezényelt a háború "szimfóniájára". Kísérletei, Magyarország teljesítő képességei miatt holtvágányok voltak. Mészáros báróval  még a kísérleti időszakban ismerkedett meg. Az erdélyi nemes kiváló egyéni harcosnak számított természetfeletti adottságokkal, annak ellenére, hogy jól láthatóan már ötvenes éveiben járt. Az ő képességeire alapozta Kovarcz a kísérleteit. Magyarország nem tudott egy tisztességes szerelvényt sem kiállítani, ami megfelelt volna Kovarcz és a szövetségesek igényeinek. Ezért cyber - beültetésekkel próbálta pótolni. A képességek  egy "éjbenjáró" képességeit (, ahogy Mészáros magát nevezte) utánozták, azonban sohasem érhették el. A kettős eredménnyel zárult tesztbevetés során - melyen bebizonyosodott, a chipek használhatósága, mégis összes alanyát elveszítette. Az angol hadsereg (melynek tagja volt két éjbenjátó is) előrenyomulásának megállítása, illetve, visszaszorítása volt a feladatuk. Bár a hadművelet sikerült mégis phyroszi győzelem volt. Ezek után visszatért műve újra alkotásához, fejlesztéséhez, Magyarországra. Mészáros báró úgy tűnt el, mint a hogy érkezett. A civilizációval együtt vesztek el kutatásai is. Személyesen mivel nem volt tudós nem vett részt, a fejlesztésben. A hadsereg felügyelő tisztje volt. Mégis még most is félelem teljes tisztelet övezi a Kovarcz-chippeket. Mondani sem kell, annak, hogy akár csak egy is előkerüljön (pláne amelyik működőképes) rendkívül kicsi rá az esély. Illetve Kovarcz gondoskodott róla, hogy mindenki ezt higgye. Rossz nyelvek szerint az utolsó túlélő, aki rendelkezik ilyen chippel, az Kovarcz szárnysegédje Gede százados.

Honvédelmi Bízottmány:

Kormányzó: Kovarcz Miksa
Miniszterelnök: Földi Károly
Külügyminiszter: Andrásfi Sándor
Hadügyminiszter: Molnár Ernő
Belügyminiszter: Kovács Béla
Titkosszolgálat vezetője: Horgony György
Vezérkari főnök: Sárkány Kartal
Szárazföldi haderő főnöke: Tornyi Ottó
Légi haderő főnöke: Fogadós Imre
Tengeri haderő főnöke: Görgey László

Üdvözletem mindenkinek!

Aki még a túlélők között vagy olvasd el figyelmesen ezt a blogot. Mert a mai nehéz világunkban ez hivatott téged tájékoztatni, hazánk történéseiről és viselt dolgairól.

Mert hiszen a  múltra emlékszel. Emlékszel amikor kitört a harmadik világháború, emlékszel amikor a Keleti Blokk Neki feszült, az Európai Uniónak, és emlékszel arra is amikor már biztosnak tűnt az áttörés, egészen Egerig törtek előre. Emlékszel amikor sikeresen vissza vertük őket és visszavettük a Kárpátokat. Emlékszel az angolfordulatra. Emlékszel arra...

Hogy mire? Hát a végére... A háború és a civilizáció végére.

A múltat már ismered, bár némi infóért elmesélhetem újra, ha elfelejtetted... De most a jelen az ami lényeges. Mert élni kell. Ha kell bármi áron. És ha belegondolunk talán lehetne rosszabb is. Igen, én is találkoztam már bornyóval... Vagy legalábbis azt mondták az volt. Jah, hogy te egyedül voltál... Hát barátom, ez a legostobább dolog amit tehettél, ma már senki nincs egyedül, csak a szörnyek. Még a banditák is csoportokban vannak.

Honnan jöttél? Mint aki most csöppent bele az egészbe, no de majd elmagyarázom, hátha gyorsan megérted...