Andrásfi Sándor: Az ő múltja talán a legzavarosabb. Egyes hírek szerint szülei skót katolikusok voltak, akik Magyarországon telepedtek meg. Vallásos iskolába járatták egyetlen fiúkat. Aki aztán egyházi vonalon tanult tovább. Katonai lelkész lett. De a Vatikánba küldték továbbképzésre. Ott "Isten dicsőségére" kísérleteknek vetették alá. A háború kitörésekor a Vatikáni titkosszolgálat adujának számított. A háború kitörése után a nyugati fronton vetették be magányos akciókra. Sok becenevet kapott, melyek főleg a fegyvereihez, feladat köréhez, vagy vallásosságához kapcsolódtak. Nem egyszer tulajdon szövetségeseikkel is összetűzésbe keveredtek, mivel Sándor atya képtelen volt vallási felekezetektől elvonatkoztatni. Sok diplomáciai küzdelem árán sikerült elérni, hogy nevelő otthonában kapjon tanári állást - azaz félre állítsák. Az Angolfordulat után azonban rehabilitálták és ismét a frontra küldték. Tudathasadásra emlékeztető személyisége még jobban kiütközött az árvaházban tapasztaltak után. Sándor atya az egyik legkedvesebb, legjóindulatubb, kemény, de igazságos nevelőtanár hírében állott. A fronton tébolyult kacajjal támadt ellenségeire, lemondva ezzel a meglepetés minden előnyéről. Már persze, ha az nem tekinthető annak, ahogy az embernek végig kell nézni, hogyan forranak be valakin a sebek. Az Angolfordulat után az egyik angol "éjbenjáró" likvidálására küldték, akit Róma közelében észleltek (Csalinak volt odahelyezve, hogy magára vonja a figyelmet, sikeresen. A másik éjbenjárót a Nyugati fronton alkalmazták eredményesen). Azóta hivatalosan eltűnteknek nyilvánította mindkét fél mindkettejüket. Rövid ideig Bajororoszágban, majd miután a Vatikáni Kommandó vészesen közel jutott hozzájuk, Magyarországra jöttek. A Budapest romjai közt húzták meg magukat. Mint papot arra kényszerítették a körülmények, hogy reményt nyújtson az elgyötört lakosságnak. Egy napon aztán felkereste valaki, aki olyan papírok másolatait lebegtette meg előtte, és olyan fényképeket, melyek saját és felesége létét veszélyeztették. Horgony György volt az illető. Szüksége volt a játszmáihoz egy emberre, aki erkölcsös, feddhetetlen életet él, de könyörtelen gyilkos, ha az "Úr érdekei azt kívánják". Kovarczal, már korábbról ismerték egymást még az angolfordulat előttről. Tekintve, hogy nemegyszer egymásnak is keresztbe tettek. Andrásfi vallotta, hogy a háborút Isten dicsőségére kell megnyerni, Kovarcz szerint viszont minden csak eszköz és a cél a háború maga. A találkozás nem volt örömteli. Kovarcz a katolikus egyház félig-meddig beépített emberét látja benne. Andrásfi viszont nem bocsátja meg Kovarcznak, hogy éjbenjárókat akart gyártani (tudata mélyére űzve azt a tényt, hogy maga is egy éjbenjáróval fekszik össze minden este). Ezáltal a titok által, hogy imádott Viktoriáját megóvja a bajtól, gyakorlatilag Horgony bábja a tanácson. Ennek ellenére nem egyszer okozott neki kínos meglepetéseket, amikor még Horgonnyal szemben is keresztülvitte inkvizíciós törvényét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.